Sosem hittem volna, hogy majd' egy hónapig szenvedek a fülemmel, de hurrá, ez is megvolt, végre újra megtapasztalhatom a hallás csodálatos élményét. És ami talán még ennél is jobb, az ízlelését. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy a hallás és az ízlelés ennyire szorosan összefügg, de ezalatt a négy nyavalyás hét alatt úgy éreztem, még enni és főzni sem tudok rendesen, mintha az ideiglenes halláscsökkenéssel együtt az ízlelőbimbóim is megadták volna magukat.
Nem volt pont mára tervbe véve a nagy "come back" a blogra, de így sikerült, a nőnapi virágokkal együtt én is megérkeztem és folytatom. Valahogy így.
Parti Nagy Lajos:
Nóta bene indul, három, négy.
Szivar gyúl
ott folytatom. hol félvehagytam. az
asztalon csikkek, bakák ülnek
a porcogó huzatban. fenik a sürgős
éjszakát. ott folytatom. fogy a turbinaszóda.
fölhajtott gellerben a táj. lezuhanva a
trombitaszóra szájharmonikus papagáj.
ott folytatom. lassan kivarjul. vállak,
bokák szép kórusa. hónom alatt folyton
szivar gyúl. így röptet körbe a Musa.
ott folytatom. az asztalon.
hol félvehagytam.
csikkek, bakák, füzet, kapor.
zacskóba söprött mondhatatlan.
petárda ellen pampapor.
a verdesés. a két könyök szaga.
ahogy csak szít. amikor oltana.
hol föl se száll. hol el se fojtja. ott folyta.
